2015. április 20., hétfő

Véleményem a Halálkúra könyvről - Cassie


A véleményen erősen SPOILERES így csak az olvassa el, aki már elolvasta a Halálkúra című könyvet! :)

Elöljáróban annyit, hogy a könyvet már csütörtökön elkezdtem olvasni és csak szombaton fejeztem be. Aki olvasta a véleményemet a Tűzpróbáról az mostanra már tudhatja, hogy ha engem egy könyv magával ragad, akkor nem napok, hanem órák alatt végzek vele. Na, ez a Halálkúra esetén nem így történt
.
Nem akarom lehúzni a könyvet, mert nem rossz. Miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan építsem fel ezt a kritikát, az jutott eszembe, hogy talán nem is a könyvben van a hiba, hanem bennem. Úgy értem, hogy a Tűzpróbát rettentően vártam és éppen ezért első olvasásra elsiklottam a kisebb-nagyobb problémái felett. Persze a Halálkúrát is nagyon vártam, de valamiért itt már nem tudtam nem észrevenni, hogy bizony sok ponton elvérzik a könyv – pláne, mint egy trilógia befejező része.

Röviden és tömören: többet vártam az utolsó kötettől.

Na de nézzük szép sorjában, hogy mikről is van szó.

A véleményem tovább olvashatod az ugrásra kattintva. :)


A történet 3 héttel később veszi fel a fonalat a Tűzpróba cselekményében. Thomast és a társait a VESZETT tartja fogva, majd közlik velük, hogy véget értek a kísérletek és nem maradt más hátra, mint kiemeletezni az adatokat, majd az immúnis csapat segítségével megtalálni a gyógymódot a Kitörés ellen. Lehetőséget adnak Thomasnak és a társainak, hogy visszanyerjék az igazi emlékeiket (mindent az Útvesztő előttről) és, hogy szabad akaratukból a segítségükre legyenek. Azonban a Tisztársak nem bíznak többé sem a VESZETT-ben, sem Tererában, így elmenekülnek a fogva tartóiktól és a saját maguk útját kezdik el járni, aminek a végén remélik, hogy legyőzhetik a VESZETT-et és, hogy választ kapnak az összes kérdésükre.

A könyv 73 fejezetből áll (!), nem tudom az előző kettő is ennyire darabos volt-e, de a Halálkúránál sokszor éreztem, hogy az író, James eszement módon szétszabdalta a történetet. Nem egyszer van olyan, hogy alig 3 oldal egy fejezet, vagy, hogy egy párbeszédet szel ketté a következő fejezet. Ez egy picit idegesítő volt, Értem én, hogy húzni kell az olvasó agyát (és idegeit), de nálam pont, hogy nem ezt érte el. Inkább úgy jött le az egész, mintha csak az oldalszámot akarta volna James azzal növelni, hogy bizonyos fejezeteket 3 oldalasra hagy.

Ami szintén az egész könyvre vonatkozik és idegesített, az a fordítás. Sokan a Tűzpróbánál is írtátok, hogy a fordítás néhol zavart titeket, nekem ott nem tűnt fel. Itt azonban – nem tudom jobban megfogalmazni – volt, hogy kizökkentett a könyv olvasásából néhány „tini szleng”, ami egyáltalán nem illet a helyzethez vagy az adott karakterhez. Példát nem írnék, mert rengeteg van, olvassátok el a könyvet és egyből megértitek, hogy miről beszélek. Nem értem miért kellett beleerőltetni azt a rengeteg szlenget, de határozottan rossz ötlet volt.

Ha Tűzpróbára azt mondtam, hogy az egy kalandregény, akkor a Halálkúrára azt mondom, hogy ez egy action-regény. (az action movie-ból :D) Az egész történet arról szól, hogy Thomasék állig felfegyverkezve járkálnak különböző helyekre, ahol tűzharcba keverednek. Mi ez, ha nem action-regény? :D

És akkor jöjjön a lényeg, vagyis, hogy mi az, ami tetszett és ami nem tetszett a történetben?

Kezdjük azzal, hogy mi tetszett, mert az rövid lesz…

  • Thomas, Minho és Newt barátsága: Tudom, tudom, ezt mindig mindenhol megemlítem, de ez nekem egy olyan fontos részét képezi Az Útvesztő trilógiának, amelyet úgy érzem, mindig ki kell hangsúlyoznom. Imádtam, hogy bármi történjen ők hárman a legfontosabbak egymásnak és az összes olyan részt, ahol Minho és Thomas barátsága került előtérbe és azokat is, amikor Minho-é és Newt-é illetve Thomaés és Newté. A szívem szakadt meg ezért a három fiúért azok után, hogy kiderült, hogy Newt nem immúnis a Kitörésre. Az viszont nem tetszett, hogy Thomas megfogadta, hogy soha nem fogja elmondani Minho-nak, hogy megölte Newtot. Úgy vélem, ezt a barátjának joga lenne tudni.
  • Newt: Az első könyv olvasása után nem sokkal voltam olyan bolond, hogy elspoilereztem magamnak, hogy mi fog történni vele a 3. részben, így nem ért sokkhatásként az, amerre a történet haladt. Bevallom őszintén, amikor megtudtam, hogy mi fog történni vele először nagyon dühös voltam, de aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez így volt jó. Newt egyértelműen nem volt rendben lelkileg már az első résztől fogva, és ha ő úgy döntött, hogy nem akarja megvárni, hogy egy őrült, emberevő zombivá váljon, akkor ez az ő döntése. Imádom, hogy James elég merész volt és meglépte azt, hogy egy közönség-kedvenc karaktert öl meg – ráadásul a főszereplő által. Ne értsetek félre: imádom Newtot, az ő kis megtört karakterével együtt, de mindig is értékeltem (most a könyvekről általánosságban beszélve), ha az író egy fontos szereplőt öl meg és annak jelentőséget is ad. Newt esetében pedig tökéletes befejezésnek gondolom azt, ami történt.
  • VESZETT vs. Jobb Kéz: Tetszett, hogy végre több mindent megtudtunk a VESZETT-ről és, hogy jobban megérthettük a cselekedeteiket. A Jobb Kéz behozatala jó ötlet volt és ha belegondolok elég reális, hiszen egyértelmű, hogy minden nagyhatalomnak vannak ellenségei, vagyis nem is ellenségei, hanem olyanok, akik nem értenek egyet a módszereikkel. (külön kiemelném a 284-285. oldalon Vince és Thomas párbeszédét, amivel 100%-ban egyet tudok érteni).  Szerettem a könyvben, hogy a szereplőkkel együtt ide-oda ugráltam a VESZETT és a Jobb Kéz ideológiája között és, hogy a végén tulajdonképpen rá kellett jönnöm, hogy egyiknek sincs teljesen igaza.


Azt hiszem ezzel ki is fújt annak a listája, hogy mi az, ami tetszett a könyvben. Most következzenek azok, hogy mely dolgok nem tetszettek.
  • A rengeteg akció és az érzelmek hiánya: Az első két kötetben egyáltalán nem zavart, hogy a fiúk mindenen olyan gyorsan túlléptek, ha fogalmazhatok így. Az Útvesztőben és a Tűzpróbában teljesen érthető volt számomra, hogy egy élet-halál helyzet közepén miért nem állnak le „lelkizni” és megbeszélni az élet nagy kérdéseit. Azonban így a 3. részhez érve már nekem is feltűnt, hogy annyi az akció ebben a könyvben, hogy egyszerűen kiszorította a karaktermélyítő beszélgetéseket, ami sok helyen zavaró. Pl. Thomas érzelmei a két lány irányába abszolút érthetetlenek számomra, Teresát még valamilyen szinten megértem, de Brenda már teljes rejtély. Jó lett volna több olyan rész, mint pl. amikor Thomas az elején Newttal beszélgetett. Sok volt a lövöldözés és kevés a karakterépítés.
  • Gally: Imádtam, hogy visszajött és az egész „rosszfiúból-jófiú lett” dolgot, de miért kellett visszahozni ezt a karaktert, ha az író tulajdonképpen semmit nem kezdett vele? Úgy értem, hogy Gally visszatér, megbeszélik, hogy nem az ő hibája volt Chuck halála, kibékül mindenkivel és ennyi. Nem tart Thomasékkal, nem beszélnek semmi lényegesről, csak úgy bedobta nekünk az író, mondván, hogy legyen ki miatt találkoznia Thomaséknak a Jobb Kézzel. Jaj, ez egy nagy kihagyott ziccer volt Jamestől.
  • A történet vége: Na, ez az ami a legjobban kiborított. Azt várná az ember, hogy egy ilyen trilógia végén az író egy kemény befejezést ad a törtnetnek… hát itt nem ez történt. Úgy éreztem, hogy James a könnyebbik végén fogta meg ezt az egészet és ahelyett, hogy egy tökös befejezést adott volna a trilógiának, előjött ezzel az „édennel”, ahol a megmenekült immúniusok majd újra betelepíthetik a világot. Kicsit olyan ez, mintha a végére maga az író sem tudta volna eldönteni, hogy mit kezdjen a történettel, így fogta magát és kitalált egy Falkaput, amin átmenve mindenki boldog és szabad lesz. Az eszébe sem jutott, hogy ettől a megmaradt világ ugyanúgy elpusztul, a Buggyantak ugyanúgy megölnek mindenkit, az embereket ugyanúgy tizedelni fogja a Kitörés, stb. James nem adott egy egyenes választ arra, hogy a Jobb Kéz vagy a VESZETT módszerei a jobbak, ehelyett fogta az összes életben maradt szereplőt és átpakolta őket a „Paradicsomba”. És a szereplőink is... teljesen telibesz*rva a hátrahagyott világot, annak örülnek, hogy ők vagy ötvenen megmenekültek és, hogy boldogan élhetik tovább az életüket. Ez a vég nagyon felidegesített. Sehol egy emlékezetes mozzanat, egy érdekes gondolat és még Thomast sem merte megölni James. Fú, most nagyon haragszom az íróra.

És azt hiszem ez az, ami végigkísérte az egész befejező könyvet. Túlzott elvárásaim voltak, ezt elismerem, de a harmadik kötet még a minimális elvárásoknak sem tudott megfelelni. A Tisztársakat szétszedte James, Thomas túl sokszor volt Jorge-val és Brendával, Newt és Minho helyett, ami szintén nem tetszett. Már az eddigi kettő könyvben megszokott alapfelállás sem valósult meg ebben a részben, vagyis, hogy a tisztársak mennek egyik helyről a másikra. Valamiért itt Jorge és Brenda került előtérbe, ami nekem nem tetszett.

Gondolom, aki végigolvasta a véleményem az sejti, hogy most mi fog következni. Kimondom: picit csalódás volt az utolsó rész. Többet vártam a befejezéstől, valami nagyot és epikusat, de sajnos nem kaptam meg. Hiányérzetem van, de nem tudnám megmondani, hogy mi kellett volna még bele.

Értékelés: 10/6 pont (fáj a szívem, hogy csak ennyit tudok adni)

A könyvet nagyon szépen köszönjük a Cartaphilus Kiadónak!

9 megjegyzés:

  1. Engem az lepett meg annyira SPOILER! hogy amikor Teresa meghalt, akkor semmi nem történt, semmi.... Igazából nem akarok ezzel megsérteni senkit, mert ez az én véleményem, de én utáltam Teresát.... valahogy teljesen megutáltatta magát velem már az első részben, de a másodikban... hát azt inkább hagyjuk! :D De igazából szó szerint nekem is ez a véleményem amit leírtál! Teljes mértékben egyetértek.

    VálaszTörlés
  2. Én már olvastam angolul még régebben, úgyhogy ismertem a történetet, de megvettem és elolvastam magyarul is, mert azért na. :D Szeretem Jamest, imádtam Az útvesztőt, de nekem olyan érzésem volt, hogy csak gyorsan le akarta tudni ezt a befejezést. SPOILER Teresát én se bírtam, annyira nem volt szimpatikus, hogy az leírhatatlan (de megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül) viszont igazából ő se nagyon csinált semmit. Azért engem érdekelt volna, milyen emlékei jöttek vissza, stb... Csak ismételni tudom magam, szerintem James csak gyorsan be akart fejezni a könyvet. Nekem sokszor voltak olyan részek is, ahol picit logikátlannak tűnt a történet, pl. mikor Denverben voltak, és Thomas a Patkányemberrel beszélt, hogy csak azért nem küldenek érte embereket, mert olyan fokú a fertőzési veszély a városban. És csak így ültem, és néztem, hogy nem hiszem el, hogy nincs több immúnis náluk, meg azért Perzseltföldre odaküldték Brendát meg Jorgét. :D És a VESZETT amúgy sem arról híres, hogy nem tesz meg mindent a céljai elérése érdekében... Gally-n nem lepődtem meg, a különböző könyvekből / filmekből / sorozatokból megtanultam, hogy ha nem írják le részletesen, ahogy valaki meghal, befejezve azzal, hogy élettelenül feküdt a földön / nem lélegzett / elvérzett stb., akkor az illető nem halt meg. (Off, a Teen Wolf-ban (amit imádok amúgy) akkor sem lehet elhinni, mert volt már, hogy a 2. évadban elmentek valaki temetésére, akit mutattak "meghalni", és visszatért a negyedikben.) Viszont tényleg nem volt szerepe, összehozta őket a Jobb Karral, és ennyi (amit szerintem nélküle is meg lehetett volna oldani, de mindegy). Ava Paige-nek a pálfordulását sem értem, mert ha már mindenáron csinálta, amit csinált évekig, miért éppen most, amikor (elvileg) már majdnem megvolt a gyógymód, jött rá, hogy ez nem így nem jó?! SPOILER VÉGE A fordítás.... hát, ez a nő ez nem tudom, mit gondolt. Mármint értem én, nyilván nehéz könyvet fordítani, nekem tuti nem menne, én csak értelmezem magamban, viszont ez a szleng, ez nagyon rosszul jött ki. Az is bosszantott, hogy sokkal több kérdés maradt, mint amire választ kaptunk, legalábbis nekem, aztán lehet, csak én nem figyeltem oda. Mindenesetre nekem se nagyon jött be ez a könyv. Remélem, a The Fever Code majd megválaszol pár kérdést, azt azért várom. :D

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy csalódnod kellett. És azt is, hogy ezek szerint nem csak én látom úgy, hogy James elég nagyot blöffölt ezzel az egésszel.

    A fejezetek szétszabdalása engem amúgy nem zavart. Lehet, ennek az az oka, hogy én angolul kezdtem olvasni és úgy pont elég volt egyszerre egy vagy két ilyen 3-4 oldalas fejezetecske. Kíváncsi leszek majd etekintetben és a fordítás okán is a hivatalos fordításra, de valszeg majd csak nyáron veszem meg a könyvet, egyelőre van más.

    Engem egyrészről a Veszett vs. Jobb Kéz téma zavart, amit Te is írsz. Hát nem olyan volt az egész, mint az Éhezők Viadalában, ahol azt hittük, hogy a 13. körzet vezetői jót akarnak, akárcsak itt a Jobb Kéz vezetői, akik szembefordultak a Veszettel majd kiderül róluk, hogy épp ugyanazt akarják megvalósítani? Ha nem olvastam volna Az Éhezők Viadalát, zseniális húzásnak érezném, és nem akarom azt mondani, hogy James lenyúlta az ötletet, de szerintem kellemetlen az egybeesés. :/ És semmiképpen nem szerencsés.

    Az érzelmek hiánya engem már a Tűzpróbában is nagyon zavart, érdekes, hogy annak ellenére, hogy Te azt a könyvet még mennyire kedvelted, ezt nem. Pedig szerintem ez a könyv még jobb is (szerintem) ebből a szempontból.

    Newt sorsát sajnáltam. Nem ezt érdemelte a karakter. :(

    A vége pedig valóban vérlázító. Nem hiteles, nem életszerű, nem ad megoldást. Értelmetlen és következetlen, hiszen ha ott volt ez a falkapu, korábban miért nem vetődött fel, hogy meneküljenek el az immunisok?

    Az a véleményem, hogy Dashnernek volt egy zseniális ötlete (Az Útvesztő alapgondolata), és talán túl nagyot akart markolni általa, de nem sikerült eléggé kitalálnia a részleteket. Ezt pedig őszintén szólva végtelenül sajnálom, mert az első kötet és a filmváltozat is zseniális, lenyűgöző és magával ragadó. De vagy nem kellett volna folytatás hozzá (csak egy kerekebb vég) vagy sokkal jobban átgondolni és leginkább azt, honnan hova akar eljutni és mit akar üzenni a kötettel. Jó, nem akarok álszent lenni, mert nem kell, hogy minden könyvnek legyen üzenete, de akkor legyen kellőképp szórakoztató és átgondolt.

    VálaszTörlés
  4. Na ez az egész harmadik rész nekem sem jött be. Sajnálom mert én is többet vártam, mondjuk azt érdekesnek találom,hogy a befejező könyvekkel soha nem vagyok elégedett és ezek a könyvek tetszenek a legkevésbé az adott trilógiában.(A Hűséges,A Kiválasztott, és most már a Halálkúra is.) Mint azt már többen említették a fordítással sem vagyok elégedett.
    Ami tetszett: Thomasék összetartása, a barátság köteléke. Hogy elég akciódús lett a könyv. Jorge karakterét kedvelem.:D
    Ami nem tetszett: Teresa és Newt halála :( És ezek kifejtésére kellett volna még egy kis idő.) Brenda túl sokat szerepelt,nem bírtam.(talán majd a filmben) Gally visszatérése,ami még jó ötlet is lett volna,ha lett volna még vmi célja a karakterének.

    A végével nekem annyira nem volt bajom, éppen olyan lezáratlan,mint amilyenek én gondoltam. Már mikor a kezembe vettem a könyvet éreztem,h nem lesz olyan a befejezés,mint amit sokan várnának.

    VálaszTörlés
  5. Most fejeztem be a könyvet. A szlengek nagyon zavaróak voltak számomra.
    Egyettérték avval hogy Thomasnak el kellett volna mondani Minhonak hogy mi történt Newt-tal.
    Ezen kívűl az nem tetszett hogy miután érezhető volt a könyvben hogy Thomas szerelmes volt Teresaba hogy bírt kb rögtön a halála után már enyelegni Brendával. Brenda karaktere nem igazán tetszett.
    A befejezés nem volt a legjobb de szerintem nem volt vészes.

    VálaszTörlés
  6. Hát én most fejeztem be a 2. részt ..... Nagyon sok jó könyvet olvastam és amikor elolvastam az első rész aztána filmet megnéztem ,teljesen le voltam nyűgözve! Egyből beleszerettem a szereplőkbe is főleg Thomasba!!! Mikor olvastam a Tűzpróbát és arról olvastamahog Teresa viselkedett már elkezdett nem tetszeni....(Én általában a romantikus regéyeket szeretem és filmekben is inkább azokat kedvelem ) éppen ezért is tetszett nagyon ,hogy az Útvesztőbe nem volt semmi szerelmi rész ...és mégis nagyon nagyon tetszet4!! És most elolvasgattam amiket ide írtatok és nagyon megijedtem (ugyanis még nem olvastam el a 3. részét) de most nagyon elgondolkodtam ,hogy elolvassam e!! Imádtam Newt-ot meg Teresával sem volt semmi bajom .....mindig szurkoltam ,hogy Thomas és Teresa között legyen valami...de ,hogy meg hal Newt és Teresa????? És aztán Brendával lesz Thomas???? Hát nem tudom tényleg nem tudom már ,hogy elolvassam e....

    VálaszTörlés
  7. Természetes, hogy nem öli meg Thomast, mert nekem úgy jött le ez az egész, hogy mintha már eredetileg, mielőtt befejezte volna a harmadik részt már részben kitalálta volna a negyedik rész elejét. Eredetileg egy ilyen könyv/film (általában) több részes és nem őlheti meg egyből a harmadik részben a főszereplőt, mert mindig ő viszi tovább a sztorit meg a főszereplők vagy nem halnak meg, vagy csak a legutolsó rész végénél.

    VálaszTörlés
  8. Nekem is csalódás volt az első kettőhöz képest..Ez valahogy nem ragadott annyira magával,le tudtam tenni. Engem is már az Útvesztő végénél elkezdett bosszantani Teresa, tudtam, hogy alapjában jó karakter, de elképesztően tudott irritálni. Számomra furcsa volt, hogy Thomas, aki állandóan unreális dolgokat vitt véghez, ebben a részben beparázott attól, hogy hamis azonossággal kell bejutniuk egy városba..Aztán persze ugyanolyan szuperhős módon tette a dolgát. Tetszett viszont, mikor kiderült, hogy Newt nem immunis, meg ez az egész, hogy a végén Thomas megölte...nagyon sajnáltam, de nagyon jól volt megcsinálva szerintem ez az egész száll.A befejezés nekem sem jött be.. Annak ellenére, hogy nem volt akkora élmény,el akarom olvasni a Halálparancsot, és ami nagyon érdekel az a Fever Code. Remélem választ kapok pár kérdésre:)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon érdekes volt végig olvasni ezeket a véleményeket, mert én pont fordítva vagyok az egésszel. Nekem a Tűzpróba túl unalmas és vontatott volt, majdnem feladtam, és a Halálkúra második felére pörögtek fel az események. Ez igazából abból fakad (ahogy te is írtad), hogy a második kötet inkább kalandregény, és azokat én nem szeretem. A "széttöredezettség" szerintem nem volt igaz, azért jó, hogy rövidek a fejezetek, mert azt a benyomást erősíti olvasás közben, hogy pörög a sztori. Abban biztos vagyok, hogy az író nem azért csinálta ezt, hogy kilegyen az oldalszám, ahogy te hiszed. Ha megnézed, a harmadik kötet lett a leghosszabb, nem volt itt szükség plusz oldalakra.
    Ami a végét illeti, szintén nem tartom elhamarkodottnak, sőt azt hiszem, hogy ezt jó előre kitalálta az író, még az első könyv előtt, mikor még csak körvonalazta magában a sztorit. Én végig azt gondoltam magamban, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Sem a VESZETT sem a Jobb Kar nem jó irányba halad, ők a két szélsőség, és az ő küzdelmüknek köszönhetően majdnem kiírtottak minden immunist, pedig ők jelentik a túlélést. (Amúgy nem 50 immunis élte túl, hanem kb 400!)
    Nekem tetszett az a fordulat, hogy azt az édeni helyet előre kialakította nekik a kancellár, és hogy arról a helyről Brenda is tudott.

    VálaszTörlés