Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek a kis szösszenetek nincsenek benne Az Útvesztő könyvben, csupán kiegészítő "gondolatok" az írótól, éppen ezért a magyar szöveg saját fordítás.
Az első szereplő akiről kaptunk egy ilyen kis történetet az természetesen Thomas volt.
- Miután Thomas mindét öklével a lift oldalára vágott, megállt egy pillanatra és megpróbálta leállítani a légzését. Valami furcsát érzett.
- A mellkasában érződő csapkodás, amint az elméjében egy kép villant fel, ám el is tűnt azon nyomban. De hagyott maga után egy kis fényt, mint egy kiégett izzó.
- Egy lány. Egy lányt látott. Elbúcsúzott, a szemei könnyesek voltak, úgy érezte, hogy ismernie kellene, de nem ismerte. A lány egy idegen volt.
- A kép és az elhúzódó fél-emlék teljesen eltűnt és Thomas tudta, hogy el fogja felejteni a nap végére.
- Ez elszomorította. Ismét a frusztráció tört fel belőle, ezért még egyszer nekivágta a kezét a lift falának. A lift felemelkedett.
Most hétfőn (11-én) azt tudhattuk meg, hogy Newtnak milyen érzés volt magához térnie a Dobozban. :)
- Newt a hűvös fémre tette a kezét, hogy biztos helyzetbe hozza magát, amint a lift megremegett és életre kelt. A neve. Newt. Ez lebegett a gondolataiban.
- De nem érződött helyesnek. Rosszak érződött. Mintha valaki betört volna az elméjébe és odafestette volna, akárcsak egy graffiti firkát.
- Nem Newt volt az igazi neve. Valaki ellopta az igaz nevét. Mint minden mást. Mindent. Minden, ami azzá tette, aki.
- Könnyek szöktek elő a szeméből, amikor összecsukta őket, hogy megpróbálja maga elé idézni az anyját, az apját vagy a húgát. A legjobb barátját. A kutyáját.
- Üres arcok néztek vissza rá, a szemük, az orruk és a szájuk ki lettek törölve. Newt sikoltott és felfelé bámult. Várt.
A történeteket kettesével fogom hozni nektek, vagyis a legközelebbi ilyen bejegyzés leghamarabb augusztus 25-én kerül fel az oldalra. (még nem tudni, hogy melyik két szereplő történetét hozom)
Forrás: [x]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése